Reizner Károly, Szeged történetírója a Pallavicinekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy Leopoldina grófnő nagy építkezésekbe kezd, de a kastélyt vagy udvarházat nem említi. A kastély létezését csak mellékes információként közlik, mint például Bálint Sándor A szögedi nemzetben: "A falu, illetőleg uradalom később (1804) a Pallavicini család kezébe...
A múlt héten láttuk, hogy az uradalom fejlődésével milyen mértékben nőtt a lakosság lélekszáma. Az 1820-as évektől az algyői lakosság elegendő nagyságú lett ahhoz, hogy megélhetést tudjon biztosítani egy kezdetben vékony, a későbbiekben izmosabb iparos-kereskedő rétegnek. Tehát a következő nagy változás az volt, hogy helyben elérhetők lettek...
Az Algyő-Mindszenti uradalom a majorsági gazdálkodással, a bérleti díjak csökkentésével, a kiszárított területek művelésbe fogásával újabb tömegeknek tudott munkát kínálni. Algyő lélekszámának rohamos növekedését ez magyarázza a század elején. 1850 után pedig a felszámolt kertészetek lakosságának betelepedése ad majd egy újabb lökést: a község...
Az előző részben az uradalom vezető tisztviselőit vettük számba, most pedig a rendfenntartókkal, uradalmi iparosokkal, juhászokkal, kondásokkal, gulyásokkal ismerkedünk meg.
Az uradalom fellendítéséhez szükség volt gazdasági épületekre is, ezért a grófnő 1804-ben Algyőn magtárat, tiszti lakot és majort építtetett, Baktóban és Serkéden istállókat, aklokat és majorokat állíttatott. Edvárd gróf is így tett később a saját mindszenti körében.
Zichy Leopoldina 1803-ban megkezdte az uradalom átállítását a majorsági gazdálkodásra.
Az Algyő-Mindszenti uradalom 1803-ban gazdát cserélt: az új tulajdonos a méltatlanul keveset emlegetett özvegy Pallavicini János Károlyné Zichy Borbála Leopoldina.
