2, Az uradalom átszervezése 1. – Változások a gazdálkodásban. Bevételek
Zichy Leopoldina 1803-ban megkezdte az uradalom átállítását a majorsági gazdálkodásra.
A majorság a nagybirtok egy részének igazgatási központja, valamint a gazdálkodáshoz szükséges munkások lakóhelye. Általában településektől távol épül a nagybirtok azon pontján, ahol a gazdálkodás ezt megkívánja. Így nem véletlen, hogy az újkori majorságok helye gyakran egybeesik elpusztult középkori falvakkal. Algyő környékén például két elpusztult középkori település, Fark és Serkéd helyén is majorokat találunk.
A majorság átmeneti települési forma a magános és a csoportos település között. A tanyától elsősorban az különbözteti meg, hogy a tanya paraszti létesítmény, a paraszti gazdaság központja, a majorság pedig nagybirtokhoz kötődő településforma. A paraszti tanya egy-két épületével szemben a majorság legtöbbször jóval nagyobb épületcsoport: adminisztratív épületek, nagyméretű istállók, magtárak, 4-8 családot is befogadó lakóházak együttese. A majorságbeli épületek általában nem alkotnak utcát. Kerítetlenül, szabad térségben állnak.
Röviden a tanya szegény ember majorja. :D
Az uradalom bevételei a 18. század folyamán csekély mértékben ugyan, de növekedtek.
.Amikor zálogbirtokosok kezében volt az uradalom csak a bérleti díjakból, a jobbágyok úrbéri beszolgáltatásaiból, kilencedekből és nyolcadokból szerezte bevételeit.
Az állattartás sem volt felfuttatva: az uradalomnak volt egy 312 darabos gulyája, egy 349 darabos kondája Serkéden, és a sövényházi pusztában 486 darabos birkanyája.
Növénytermesztés egyáltalán nem volt, a nyájak szükségleteit a jobbágyok terményadójából fedezték.
Jellemző, hogy egy 18. századi uradalmi leltárban ingóságok címszó alatt 1 fenyőfa asztal, 3 szék, 3 ágy, egy vasalt láda (az uradalmi bevételek kasszája), 1 vasalt pozsonyi mérce (62,53 literes edény vagy hordócska, amivel a gabonát mérték), 24 hordó, deszkák, gerendák, 6 kecskebak és 3 itatóvályú szerepel. De sehol gazdasági szerszám, egy eke, vagy kasza például. :)
Ez a növekedés annak volt köszönhető, hogy betelepítették az üres jobbágytelkeket, és bár nem látványosan, de folyamatosan emelték az úrbéri terheket, továbbá a robotot és a konyhai szolgáltatásokat (vaj, tojás, csirke) pénzben megválthatóvá tették. Egy bankháztól nem is várhatunk mást, jobban boldogult a krajcárral, mint a tojással.
Az algyő-mindszenti birtok nyers bevételei - (nyers bevételnek számítanak azok a bevételek, amik nem igényelnek befektetést, amibe nem kell előzetesen pénzt invesztálni):
1748-ban 2910 forint
1750-ben 3181 forint
1759-ben 5393 forint
Gróf Zichy Leopoldina gazdálkodásának első évében 20 635 forintnyi nyers bevételt tudott felmutatni, ennek tételei a következők voltak:
Úrbéri bevételek: 4 946 ft
Révbevételek: 1 400 ft (ez csak az algyői rév, mert Mindszentnek csak 1827-től lett révengedélye)
Malmok jövedelme: 168 ft
Kocsmák jövedelme: 2 489 ft
Mészárszékek jövedelme: 90 ft
Halászat bérletének jövedelme: 1 310 ft
Földbérletek: 5 343 ft
Kaszálók jövedelme: 178 ft
Legelők jövedelme: 510 ft
Nádasok bérletének jövedelme: 1 882 ft
Kilenced és nyolcad megváltása: 2 239 ft
Boltok bérlete: 80 ft
Az uradalom ingóságai ugyanekkor 65 forintra rúgtak (bútorok, mérleg, bélyegző, 12 kasza!!, tűzfecskendő stb.)
Csak az algyői kör bevétele volt 1846-ban 24 237 forint.
Az uradalom nyája 1839-ben 15 729 birkából állt, (szemben a bérletes időkbeni 485 darabbal), ez negyvenszeres növekedést jelent. (Ráadásul ez a növekedés még 190 mázsa gyapjút is eredményezett, aminek az ára a napóleoni háborúk következményeként az egekbe szökött).
1800-1900 között Algyőről és az algyői körben lévő majorságokból - Homoki (Serkéd) major, Farki major, Pepenyéri major, Szomolya - 97 juhász nevét ismerjük.
Az 1790-es években összesen 254 kertésznek volt dohányföld bérbe adva. Szerződés szerint az uraságnak árendát, 1791-ben például 4 622 ft 90 kr bérletösszeget fizettek. Vagyis, nem fizettek, mert szokás szerint hátrálékban maradtak.
Mivel a dohánytermesztés volt a legjövedelmezőbb a vidéken, így Leopoldina grófnő a dohánykertészek bérleti díját töredékére csökkentette, és nem pénzbeli, hanem természetbeni bérleti díjat szedetett. Így a bérleti díjat könnyebben megfizették a kertészek és emellett pl. 1805-ben 5 242 fontnyi (kb 23 mázsa) dohánytermést is adóztak az uradalomnak.
A kertésztelepek felfuttatásával ez a mennyiség 1836-ra 225 914 fontra (kb 1 025 mázsa) nőtt, ami 6-7 000 forintnyi hasznot hajtott. (Bálint Sándor adata szerint ebben az időben egy mázsa leveles dohány ára 6-7 forint volt.)