Régi algyői családok 9. 28-31.ház

A törökök kiűzése után megindul az ország újraszervezése, biztosok és összeírók járják be a frissen felszabadult területeket. Így került sor 1700-ban a Tiszavidék összeírására is, ebből tudjuk, hogy Szeged környékén milyen állapotok voltak: 16 lakott település - nagy részük csak Szeged 1686. évi felszabadítása után lesz lakott -, és 24 lakatlan település. Tehát művelhető földterület volt bőven, de a munkáskéz hiányzott. Ezt a problémát az 1700-as években a vármegyék, városok, földesurak saját hatáskörben próbálják megoldani. Például Heves vármegye 1696-ban, Makó 1699-ben adó-, járulék- és közmunkamentességet ígért a betelepülőknek. Szegvár ura, gróf Károlyi Sándor 1722-től Heves és Nógrád megyéből telepített katolikus magyar családokat a birtokára.

Algyő a török alatt és azután is végig lakott település volt, ezt onnan tudjuk, hogy 1670-1731 között 5 adóösszeírás maradt fenn, és Algyő mindegyikben szerepel, 1670-ben a még a török alatt 27 algyői családot adóztatnak, a török kiűzése után 1715-ben már 52 algyői adózó családot írnak össze, az 1721-ben 44 családot, 1728-ban 42 családot, 1731-ben ismét 44 családot. tehát nem lett volna szükség telepítésre. Akkor miért kellett telepíteni?

1733-ban gróf Erdődy György kapta meg az algyő-mindszenti birtokot. Akkoriban a gyeviek reformátusok voltak, az új földesúr pedig katolikus. És nem tűrte meg a más vallásúakat. Fennmaradt a református gyeviek panaszlevele az 1750-es évekből, ebből idézek: (Bezur Ferenc jószágfelügyelő szénájukat, szalmájukat felégettette, a jól termő sövényházi földeket elvette tőlük, és a szegedieknek adta bérbe) "Mert hogy neki örökké, mióta odajött, az volt akarata és szándéka, hogy elpusztítsa (őket). A szegény gazdákra más pápista (katolikus) gazdákat reászállított (odaköltöztetett), kénytelen volt otthagyni, mivel a házából kiverette. ... A négy jobb gazdát egy esztendővel előtte (ezelőtt) elküldte, azután a többinek csak azt felelte: ha a java elment, a többi is utána menjen. Ha kiszállott (hozzánk), és szántóföldet kértünk tőle, csak azt felelte: akár alá, akár fel, ott az út."

1751-ben már csak 4 református család lakik Algyőn, a többiek - 45 család - Hódmezővásárhelyre menekültek. Így cserélődött ki az algyői lakosság 1744-1751 között. De mivel még maradtak szabad földek, ezért új telepesek szinte folyamatosan érkeznek, és persze távoznak, ha máshol jobb feltételek adódnak, hiszen láttuk, hogy sok a szabad földterület.

28. ház Varga József házas zsellér. Felesége Monostori alias Szabó Erzsébet, 9 gyermekük van bejegyezve az anyakönyvbe. Katalin lánya az Algyő 25-be megy férjhez. Káposztát, valamint 3 parcellán szőlőt termel. Az Akasztófa-dűlőben szállásépülete is van, ahol búzát, zabot és dohányt (közel 20 ezer tő!) termel.

29. ház Nagy István Algyőn nősül, kétszer is: 1773-ban Szántó Katalint, 1774-ben elhalt felesége testvérét, Szántó Erzsébetet veszi nőül. 4 gyermeke születik. Kertjében dohányt, 6 telekrészén búzát, szőlőt, káposztát termel.

30. ház Lele Gáspár Ányásról költözik feleségével, Kuni (Balog, Pajkó, Lovász) Évával, Algyőre. 1749-ben házasodnak. 9 gyermekük születik, 4 gyermekük viszi tovább a nevüket. Kertjében dohányt, 4 telekrészén búzát, szőlőt, káposztát termel

31. ház id. Kovács István (kb 1710-1792). Felesége Szabó alias Eleven Katalin (az eleven lehet, hogy a természetére utal és nem valódi név. Vannak ilyen típusú megkülönböztető nevek pl. Kovács alias Puha, Farkas alias Kajla. Már házasként érkeztek Algyőre 1752 körül. Itt csak 3 gyermekük született. 4 telekrészen szőlőt, káposztát termel, szokonyi földjén szállásépülete is van: ott búzát, árpát és dohányt termel.

Az alábbi a linkeken részletes névsorokat találhattok Algyő 1670-1731 közötti lakosairól: