Régi algyői családok 5. -15-17. ház

15. ház Herczeg István (1728?-1808), talán Mindszentről érkezett a család, bár Herczeg nevűek Kiskunmajsán is számosan voltak. Algyőn ez idő tájt, két Herczeg családfő volt István és fia, a 86-os házban lakó Herczeg József. Herczeg István felesége Tóth Ilona 7 gyermekük született Algyőn, három érte meg a felnőttkort. Kertjében dohányt termelt, illetve a falu környéki parcellákon szőlőt és búzát, illetve szénát.

16. ház helység nótáriusa - ez időben név szerint Borsos Mihály (1745 vagy 1749-1812). Felesége Kállai vagy Kálló Apollónia. Mindszenten házasodtak 1774-ben. 9 gyermekükből csak kettő házasodott. Az 1780-as évekre szinte minden településen van jegyző. A falusi bírókkal ellentétben a jegyzőnek volt évi rendes fizetése, ezenfelül megillette a gabona-, hús-, só- stb járandóság - ezt ma úgy mondanánk cafetéria ;). Pár hold földet is kapott, amit a település lakói műveltek meg.

17. Helység kortsmája - mellette szám nélkül a helység mészárszéke (úgy lehet, hogy az L alakú házban)
A közigazgatási területen összesen 6 kocsma működött, a többi öt az uraságé volt: egy a Algyőn, egy révnél, három a "pusztákon" (Homok, Belső Dóc, Sövényháza).

A kocsmáltatás joga: A bor-, sör- és pálinkamérés királyi előjog volt, amit később a földesuraknak engedett át az uralkodó. Az egyes települések igyekeztek a földesúrtól megszerezni ezt a bevételi forrást, hiszen a településnek is sok közös kiadása volt: például katonaelszállásolás, csőszök, kondások, juhászok fizetése stb. Akárkié is volt a kocsma, mindenki tiltotta a magánháznál való (illegális) borkimérést,a kurtakocsmát. (Petőfi faluvégi kurtakocsmája, tehát nem kicsi volt, hanem tiltott)

Illusztációképpen hozom ezt az idézetet Kecskemét város korabeli törvényhozásából:

Senki az városbeliek közül (az kik szőlős emberek) szőlőjüket megszödvén, annak mustját, avagy borát az maga házánál el ne árulja, hanem köbölszámra az város pincéjére város szükségére beadja azon áron, az mint a szomszéd városokon és Cegléden ára szakad, pintszámra is úgy árultassék... Valaki ezen kívül fog cselekedni s ragadozni, az 12 forint büntetéseket el nem kerüli. De az magán való korcsmálkodás házanként senkinek meg nem engedtetik jelen való sok nyomorúságos nyavajáink fizetésink és kár-vallásainkra nézve, kiki azért ez végzéshez és rendeléshez szabja magát, ha az kemény büntetést el akarja kerülni."

A környékről ebből az időszakból a következő kocsmárosokat említik az anyakönyvek:
1774-1779 algyői rév Lele János ,
1781 előtt Homokon Német Gáspár
1773-1775 Jager Antal valószínűleg Algyőn,
1780-1803 között valamikor Terhes alias Révész Tamás,
1789-1805 Trubinszki János.

Mészárszék joga: az urbárium rendszerében a földesúri jogok közé tartozott a húsbehozatal jogával együtt. Ha a földesúr olyan mészárszéket tartott fenn, amely a község igényeit kielégítette, a jobbágy nem hozhatott be a faluba húst, és ha mégis, akkor három napi kézi robottal bűnhődött. Ugyancsak tilos volt húsnak engedély nélküli kimérése, és ezt mint "kurtamészárszék-árulás"-t büntették. Ahol ez a földesúrnak nem volt jövedelmező ott bérbe adta községnek.

Mészárosok Algyőn a 18. században:
1779 előtt Szajbelt Ádám Érsekújvárról,
1782 előtt Lapongó János,
1785 körül Markovics György,
1789-1805 között valamikor Trubinszki János mészáros (és csapláros is!),
1810 körül Vida János.