5, Az uradalom hatása Algyőre 1. – Népességi adatok, mobilitás, családnevek

Az Algyő-Mindszenti uradalom a majorsági gazdálkodással, a bérleti díjak csökkentésével, a kiszárított területek művelésbe fogásával újabb tömegeknek tudott munkát kínálni. Algyő lélekszámának rohamos növekedését ez magyarázza a század elején. 1850 után pedig a felszámolt kertészetek lakosságának betelepedése ad majd egy újabb lökést: a község lakossága egészen az 1879-es árvízig gyarapodik.

Nézzük a gyarapodás számait. Az adatokat az országos népszámlálásokból illetve az algyői adóívekből vettem. Ezek a források nem egységesek. Egyszer a lélekszámot adják meg, másszor a házak vagy családfők számát így néhol saccolt adattal fogunk dolgozni.

Emlékeztetőül és viszonyításként álljon itt az 1786-os gazdasági felmérés nyitószáma 127 kiosztott házszám, ebből 10 köz-, egyházi- vagy uradalmi épület: összesen 117 családi ház. A házatlan zsellérek számáról nincs pontos adatunk: 1772-ben 10 házatlan zsellér családfőről tudunk, az 1780-as években is legalább ennyi lehetett a számuk, az alábbi családnevek az anyakönyvekben szerepelnek, a földadókönyvben viszont nem: valószínűleg házatlan zsellércsaládok: Borbély, Gugolyák alias Kátai, Koncz, Pécsi, Pósa, Rácz, Tetejes alias Farkas, Szántó. Ebből annyi a tanulság, hogy a lélekszám nincs szoros összefüggésben a kiosztott házszámokkal, hiszen a házatlan zsellérek is itt laknak valakinek a házánál.

1815-ben az adóívek szerint 210 családfő adózik,
1828-ban 189 kiosztott házszám, 279 adózó családfő, összesen 1413 lélek. (Itt a források ellentmondásosak, az Algyő és népe c. könyv 266 házról tud)
1839-ben 1703 a lélekszám
1845-ben 298 ház
1850-ben 393 családfő, 306 kiosztott házszám és 1995 lakos. Az épületekből 15 községi, egyházi vagy uradalmi ingatlan.
1863-ban 2618 lakos
1877-ben 425 ház 2914 lakos

Grafikonon talán még látványosabb a növekedés üteme: a lakosok száma 90 év alatt megötszöröződött.

Most először a századelő népesség növekedését elemezzük tüzetesebben, az 1840-50-es évek népesség változását majd az akkori történésekkel párhuzamosan nézzük át.

Mivel a környéken nagy a mobilitás, ebből a 50 új családnévből is sok eltűnik, idővel kikopik Algyőről.

Algyő növekedése térképen: feketével körberajzolt központi rész az a 1780-as évekbeli állapotot mutatja, a teljes település térképe az 1870-es évekbeli állapotnak felel meg.

***

1786-os gazdasági felmérésben szereplő algyői családnevek: Bakos, Balog, Bálint, Baranyi Szabó, Biacsi, Boros, Bozóki, Böjti, Bús, Czirok, Csikós, Domonkos, Gábor, Gál, Gonda, Győrfi, Herczeg, Horvát, Kabók, Kis, Kovács, Laczik, Lakatos, Lele, Majsai Nagy, Micziz, Molnár, Nagy, Oláh, Pál, Pálinkás, Pataki, Rohonka, Salamon, Süli, Szabó, Szoboszlai, Szüki, Táborosi, Tari (Szepesi), Tóth, Törköly, Török, Varga alias Csapó, Varga alias Szaniszló, Varga, Vég (Víg), Vidács, Viski alias Kőmíves, Zakar, Záborszki, Zombori.

Néhány családnév csak azért nem került be annó a felmérésbe
1, mert nem volt ház- és földtulajdonuk: ilyenek a Borbély, Gugolyák alias Kátai, Koncz, Pécsi, Pósa, Rácz, Tetejes alias Farkas, Szántó családok
2, mert hivataluk révén kaptak földet és házat, mint Gyöngyösi Antal kántor, Záborszki Imre harangozó, Borsos Mihály jegyző,
4, föld-, malom-, rév-, kocsma-, mészárszék-bérlők voltak: mint a Sárkány és Terhes, Trubinszki, Vida stb. családok

Annus, Bartók, Berta, Bódi, Borbola, Buzdor, Cseh, Csúri, Dúdli alias Ambrus, Faragó, Farkas, Fleiszig, Gascher, Géczi, Hegyi, Lajtár, Lapinka, Márté, Matyura, Szél, Szénási, Újházi, Vastag.

A betelepülő családok a 19. század elején javarészt a környező településekről érkeznek: Szegedről, Vásárhelyről, Tápéről, vagy a kertészetekből: Hatrongyos, Homok, Serkéd, sövényházi kertészetek.

Mindszentről: Annus,
Vásárhelyről: Bartók, Fleszig, Fullajtár vagy Lajtár, Márté, Zsadányi,
Tápéról: Buzdor, Csúri, Fodor, Hilóczki vagy Szilóczki, Miklós, Móra.

Kertészetek:
Sövényházi kertészetekből: Gercsó (eredetileg Grecsó, csak így könnyebb volt kimondani), Kecskeméti, Lévai, Makra, Mezei, Vastag,
Serkédről: Dúdli alias Ambrus,
Hatrongyosról: Goda, Tandari,
Szokonyból: Hegedűs,
Szaporhegyről: Lévai,
Homokról: Mester.

Annyit már most is leszögezhetünk, hogy sok új beköltöző volt már a 19. század elején (is), nem kell aggódni a rokonházasságok - vagy ahogy egyikőtök emlegette - a "beltenyészet" miatt.