17, A tanács feladatai – a helyi adók beszedése

Miután márciusban megkapták a vármegyétől a behajtandó porciót, a tanács összeült és az állami adó alapján megállapították a helyi adókat is: a párbért és a helyi kasszába szedett adókat.
Az évi helyi adó megállapítása 1829. március 23-án:

"párbér és a (helyi) Cassa ki-tsinálása végett Tanáts gyűlés tartatván" ... "Az helység költségeinek ki pótlására Hadi és Honnyi 933 forintokból és 19 és fél krajczárokból álló adó után minden forintra per 18 krajczárjával az Lakosoktól (ki vévén az Méltóságos Uraság szabados conventionatus cselédggyeit) szedetvén az Helység házi Cassáját <feltöltöttük> 261 forinttal és 20 és fél krajczárral".

Tehát, ha az Algyőre kirótt porció összege 933 forint 19,5 krajcár volt, akkor bő termésű években pl. 1823/1824-ben még ennek kicsivel kevesebb mint egyharmadát beszedték helyi adó címén. Minden hadiadó forint után 18 krajcárt (1 forint = 60 krajcár). Nehezebb években a helyi adó felment 21 krajcárra. Ha még súlyosabbak voltak a körülmények, akkor pénzben és terményben is adóztatták a lakosokat. 1830-ban például a 21 krajcár mellé még a házas személyek 2 véka búzával is adóztak.

"Az Lakosokra ki-vettetett 241 páros személlyektől 2 vékájával tészen 450 véka búzát".

Párbért csak házas vagy egykor házas személyektől (magyarán az özvegytől is) szedtek. A házasok 1 részt fizetnek, az özvegyek fél részt.

A 19. század elején a párbér javarészét az egyházi személyek - plébános, harangozó, egyházfi, kántortanító - fizetésére fordítják. Ekkor a faluban 180 körüli a "páros" személyek száma, a párbér pedig egységesen egy házaspárnak 4 forint. Özvegyeknek 2 forint.

Az évek előrehaladtával az 1830-as évek végére a "páros" személyek száma eléri a 277 főt, így csökkenteni lehetett a párbér mértékét is 4 forintról 3 forintra, még akkor is, ha sokkal nagyobb apparátus kapott részesedést belőle. Az 1830-as években gyakorlatilag a bíró és az esküdtek, és a teljes apparátus, hadnagyok, kisbírók, bábák, kocsisok, és a takarítóné is kapnak valamennyi fizetést.

Emlékszünk talán, hogy a század legelején még sem a bíró, sem az esküdtek nem kaptak fizetést a szolgálatukért, a század 30-as éveire ez megváltozott.

Végezzünk egy rövidke számolást mennyi lehetett az adójuk a mi adónkhoz képest?

A bírói elszámolás jó néhány terméknek megadja a korabeli árát, de ma már sokra nem megyünk azzal, hogy egy szűr 10 forintba kerül, egy pár csizma meg 6 forintba. Sajnos a húsárakat nem rögzítették, ellenben találtam három terméket, ami akkor is, most is fontos része az életünknek: ez a szalonna, a bor és a csirke. Megpróbálom ezekkel érzékeltetni a viszonyokat.

Ne felejtsük el, hogy 1848 előtt az őseink a termés egyötödét kapásból elvesztették az egyházi tized és a földesúri kilenced következtében. Tehát onnan indulunk, hogy a terményeik (bevételük) 20%-a megy adóba. Ezen felül van évi 18-40 nap robot, amit nem tudunk számszerűsíteni, de körülbelül egy havi bevételkiesést rögzíthetünk. Ez nagyjából a jövedelmük 1/12 része.
Az uraságnak beszolgáltatandó csirke, vaj, tojás stb. ára az előbbiekhez képest szinte elhanyagolható maximum 1-2 forint évente.

Az adókat öreg Domokos Istvánon mutatom be. 1 ft 21 kr helyi adót fizet, és 1,5 párbért, ami azt jelenti, hogy ő már özvegy és egy felnőtt családos gyermekével él együtt. A párbér összege így 6 forint, azaz összesen 7 ft 20 kr.
A helyi adóból vissza tudjuk számolni a Domonkos Istvánra eső porció mértékét. Ha minden adóforint után 18 krajcár helyi adót fizet, akkor 4 forint állami adót róttak ki rá. Az uraságnak a dézsmán felül 1 ft-ot (konyhára valót) fizet.

Az összes (állami, helyi, párbér, uradalmi) rá eső adó 12 forint 21 kr. Ebből a pénzből tudott volna venni 52 kg szalonnát vagy 140 liter bort, esetleg 50 csirkét.

A mai szalonnaárak középértékével számolva (3 000 Ft) körülbelül 160 000 forint pénzbeli adót kellett még befizetnie.

Annyi azért hozzátartozik az értékeléshez, hogy a vele egy háztartásban élő, felnőtt, esetleg már családos gyermekeinek nem kellett adózniuk, mert az adók a háztartásokra és azok vagyoni helyzetére voltak kiróva és nem a személyekre.