16. Algyő közigazgatása

A tanács feladatai - Az adók beszedése

Az 1811-es Magyar gazdatiszt 26 pontban foglalja össze a bíró és a falu vezetésének feladatait. Ebből 9-10 feladat a porció (azaz a honi vagy hadiadó) beszedése, könyvelése, elszámolása, befizetése, a befizetés igazolása, és a forspont (fogat /fuvar) biztosítása, elszámolása.

Népdalainkban (sőt nyomtatásban is!) már az 1700-as években feltűnik megszemélyesítve a kétfajta adónem: Porció Pál és Forspont Péter alakjában:

"Vagyon hazánkban két gonosz ember,
A Portio Pál, nagy Forspont Péter:
Ez a Portio mindent földhöz ver,
Forspont pediglen lovat, ökröt kér.

...

Vajha még egyszer oly időket érnék,
Hogy homály napom fényesedhetnék,
A Portiónak lába kitörnék,
Forspontnak pedig nyaka a szakadnék"

"Nincs kenyér, nincs sóra való,
Mind, elvitte a porció.
Szömömből ha nem hull könnyem,
Sótalan őszöm kinyerem."

(Kálmány Lajos alföldi gyűjtése)

Adózás a 19. század elején

A 18-19. századi adókivetésnél már számba vették egy-egy parasztgazdaság összes adóköteles vagyonát. Az állami adó (honi és/vagy hadiadó), közismert nevén a porció beszedését a lakosok vagyonának összeírása előzte meg. Az állami adót a katonaság eltartására szedték, ugyanis a katonák és a lovak fejadagját kellett az adóból fedezni (ezért is porció a neve). A fejadagok nagyságát és pénzbeni értékét az országgyűlés határozta meg. Az így meghatározott adóösszeget felosztották a megyék, majd ezen belül a helységek és jobbágygazdaságok között, az előzetes vagyonösszeírás alapján.

A porciót pénzben és természetben adták a jobbágyok.

Ha természetben adták, az volt a katonatartás. A császári katonaság kevés kaszárnyával, gabonaraktárral rendelkezett, a jobbágyok pedig sokszor nem tudták előteremteni a hadiadó fizetéséhez szükséges pénzt, így kézenfekvőnek látszott az a megoldás, hogy az országba vezényelt császári hadsereg a falvakban nyerjen elszállásolást és élelmezést. A jobbágy köteles volt a nála lakó katonának kenyeret és húst (oralis porció), lovának pedig szalmát szénát és zabot (equilis porció) adni.

Amikor a jobbágycsaládokhoz beszállásolták a katonákat (kvártély), azok nyugtát kaptak az ellátás nagyságáról. Ezt levonták a fizetendő hadiadóból. Az ellátás elszámolásának összegei a piaci árak alatt maradtak, ami a jobbágyok számára veszteséges volt.

Rengeteg konfliktus és visszaélés járt együtt ezzel a rendszerrel.

A jobbágyok másik megterhelő szolgáltatása a előfogat/forspont biztosítása. A katonáknak, megyei tisztviselőknek, átutazóknak kötelesek voltak ingyen vagy meghatározott összegért fuvart kiállítani. A forspont a jobbágyokat gyakran a legnagyobb mezei munkák idején érte. Ilyenkor több napi távollét vagy vonójószágainak kimerülése, megsérülése, elpusztulása a hosszú úton nehezen pótolható veszteséget jelentett. Az előfogatadás, amennyiben a katonák és felszereléseik szállítására vették igénybe, a katonatartás mellett szintén a hadiadó természetben elszámolható része volt.

Az állami adózás és adóbehajtás menete Algyőn (az idézetek az algyői bírói elszámolásokból valók):

Minden évben általában decemberben, de legkésőbb januárban megjelentek a vármegye emberei és két-három nap alatt végigjárták a település házait, és megcsinálták a népesség- és vagyonösszeírást. A szállást és étkezést természetesen a falu állja, ez pedig nem kevés összeg, sokszor megközelíti a 20 forintot (ez a falubéli káposztaföldek bérleti díjának felel meg).

Minden év elején külön e célra szolgáló nyomtatványt vásároltak a porciók beszedéséhez:

"Kibling compactortúl vétetett egy adószedői libellus 4 ft." "Szegeden Kibling Compactortól vétetett egy két Kontzból álló Portiokönyv portio beírattatása végett az lakosoknak 4 ft."

Március 20-a táján a bíró és a tanács megkapják a behajtandó adó összegét. Ez az összeg lesz az alapja a lakosokra kivetendő további adóknak.
Az adót nem egyszerre szedik össze. 1818-ban például 8 körben hajtották be, erről több bejegyzés is található a bírói számadáskönyvekben:

"1817-18. Katonai Esztendőben által Szegedre és Szeghvárra az Tekintetes fő adó szedői Hivatalhoz menvén az Bíró és Notárius nyoltzori Portio vitel végett költsége lett öszvessen 16 ft 16 kr." Ez azt is jelenti, hogy volt minimum 8 útjuk Szegvárra és/vagy Szegedre az adó befizetése, és a befizetés igazolása miatt. "Bíró, notarius Szegeden Járásbeli főbíró úrnál az adófizetés és bemutatás végett, Portio vitelkor esztendőn által, amikor az tekintetes főadószedői hivatalnál megjelenvén az bíró avagy portioszedő az notariussal költség lett: 24 ft 3 kr"

Az adóbehajtás maga sem egynapi elfoglaltság, alkalmaként 2-3 napot is eltöltenek vele:

"Három napi executio (végrehajtás, behajtás) alkalmával adó bé-szedés végett költség lett 3 ft 24 kr."

Nehezebb években az adóbeszedés komoly katonai felügyelet mellett zajlott, a bírót és a porciószedőt 4 fegyveres kísérte. 1825-ben ezt jegyzik be:

"Hat nap Nagyságos Vármegye két persecutoraival, két helység cselédjével, Bíró és portioszedő az nagyságos vármegye kegyes rendeléséből az incassatio (pénzbeszedés) végett executio (végrehajtás, behajtás) tartatván költség lett az intertentiojokra (ellátásukra) 12 ft 18 kr".

A forspontok és a katonatartás elszámolását általában a jegyző intézte, ha hiányosság miatt a szőnyeg szélére állították őket, akkor a bővebb vezetés képviseltette magát:

"Szeghváron az Bíró és Nótárius, Zombori István kisbíróval Nemzetes Vály főcomissarius úrnak meghagyásából Tekintetes Ispán Úrnál az forspontok héjjányossága végett s egyszersmind az gyűlésen is megjelenvén költség lett 8 ft 25 kr"

A katonai költségek (katonatartás és forspont) elszámolása évente többször történt. Legalább háromszor-négyszer mentek katonai elszámolásra Vásárhelyre az előljárók:

"Bíró és portiószedő, Vályi főcomissarius úrnál a forspontozások megszámolása végett."

Látszik, ahogy próbálnak szabadulni a forsponttól és a katonatartástól: "Forspontozások eránt Szegeden az Tekintetes Járásbeli Úraknál az Bíró, Nótárius, öreg Táborosi János és Tóth István esküttek lévén, költség lett 1 ft 20 kr"

"Bíró, Notarius, Tóth István Eskűtt és öreg Kiss László Szegeden lévén az Tekintetes Járásbéli Úraknál az sűrűen való Forspontozások fel-jelentése végett költség lett: 2 ft 24 kr"

"Szegeden az Bíró, Notarius, Tóth István Eskűtt tekintetes Ispán Úrnál lévén az Forspontozások el-mellőzéséért Instantia (kérelem) be-adása végett, költség lett 1 ft 9 kr"

"Szeghváron tekintetes ord. Ispán Úrnál lévén az Bíró, Nótáriussal és Tóth István Esküttel az ordinánczok tartása végett, költség lett 3 dt 54 kr"

"Az nótárius, öreg Táborosi János és Czirok János esküttek ismét Szeghváron lévén az tekintetes ord. Ispán úrnál azon okbúl, hogy az Tápaiak is segítségül az (katona)tartásban hozzánk adódjanak, költség lett 3 ft 48 kr"

Mire is jó a forspont - ha rendesen meg van fizetve? Például erre:

"1830. ápr 31(?!) ugyan akkor minthogy Algyőről Vásárhelyre szárazon kocsin menni nem lehetett, Vásárhelyig csónakon menvén Vásárhelytől Szegvárig s onnét vissza 2 forspontos lovakon utazván menet s jövet költség lett 3 ft"

Példa a hosszú fuvarra, ahol tényleg bármi megtörténhetett a vontató jószággal és kevesebbet bevételt jelentett mint az előző idézetben szereplő Vásárhely-Szegvár távolsági forspont.

"1830. Algyevi Szél Antalnak Helység urbarialis földjére esendő hosszú fuvarozásáért Algyőtűl Pestig fizettetett 2 ft 45 kr."

A porció és forspont mellett még két fajta adót is szedtek Algyőn, erről lesz szó a jövő héten. Megkísérlem érthetővé forintosítani az akkori adókat is.