12, Az uradalom árnyoldalai - a jobbágyi “jogviszony”

Ha egy-egy település közössége nem tudott vagy csak ritkán tudott érdekeinek érvényt szerezni, mi történt, mikor az egyes jobbágyok kerültek szembe akár egy-egy gazdatiszttel, akár az uradalom érdekeivel?

Miben is áll a jobbágyi jogviszony?

Kalauzunk az 1811-es Gazdatiszt: "A jobbágyokat úgy kell elgondolni, mint a földesurasággal két oldalú szerződésben élő embereket. Erre nézve a Jobbágyi tartozásokat rossz pontból nézik, kivált az idegenek, midőn azt állítják, mintha a nemesség ... tartaná a Földnépét valami ollyan rabságban, a melly az Emberiséggel ellenkezne. Ez hibás állítás. A Jobbágyság a mi hazánkban a Hazagazdálkodás szerint felállíttatott olly szerződés, melly szerint a Földes-Úr köteleztetik a Földnépének az élelemre megkívántató elégséges Föld, Rét, Legelő, Házhely a szabott mérték szerint való kiadására, más részről pedig a jobbágyok is ezen Haszonvételekért bizonyos Rendtartás és Urbáriumi tartozás alá rekeszetetnek. ... Értésekre kell azt a Jobbágyoknak adni, és a Lelki Atyákkal adatni, mely jót tett a Királyi Felség ő velek azzal, hogy nekik a Földes-Urakkal minden pénz nélkül annyi Birtokot adott Firól fira, amennyiből tisztességesen élhetnek, ha megmunkálják, s Fiaik is élhetni fognak."

Amit a "Gazdatiszt" előnyként értékel, abban áll a jobbágyi viszony sebezhetősége is: mihelyst kiszorítják őket az elégséges földről, rétről, legelőről, (ahogy az előző perekben is láthattuk), már veszélyben a megélhetés, a gyarapodás pedig lehetetlenné válik.

Másrészt a földesúr bármikor felmondhatja a "jogviszonyt", kitudhatja a neki nem tetsző, vagy nem jól teljesítő jobbágyot a telkéről, ahogy az egyik algyői pörben fogalmaz az uradalmi fiskális: "annyi a tökéletes valóság, hogy az uradalomnak mindegy légyen, akár Péter, akár Pál visellye az Urbariális Földektűl járó Terheket."

Harmadrészt láttuk az előző részben, hogy elég volt 2-3 rossz termésű év, és az uradalom lépéseket tett, nehogy a jövedelmei csökkenjenek. Ezt így fogalmazza meg az uradalmi fiskális: "ily formán az a rendtartás, minél fogva egy, a szolgálatokra tehetetlen jobbágytúl az földet el kell venni, s más alkalmatosnak által adni szükséges..."

Az idézett mondatok éles ellentétben vannak a "Gazdatiszt" javaslataival: "Azért, hogy a szegény Ember hosszas betegeskedése, vagy a nagy Éhség vagy valami csapás által elmarhátlanodik, a (ház)Helytől megfosztani nem engedtetik, hanem inkább Uraságnak be kell jelenteni a segítség végett. ... Ha kik úgy elégnek, hogy lábra nem állhatnak, azoknak a gazdatiszt adjon Útazó-levelet az uradalom pecsétje alatt, melly mellett legalább Marhátskára valót összekéregethessenek: addig földjeiket felében ki lehet osztani, de elvenni nem megengedtetik..."

De ne essünk egészen kétségbe, mutatok egy jobbágy kontra Uradalom perirat-részletet, amiből kiviláglik, hogy a régiek is megpróbálták kijátszani az uradalmat.
Az élelmes jobbágy, akinek elég nagy a földje, lemásolja az uradalom eljárását, és a falvaktól távol eső területére szállásépületet húz és bérbe adja. Így az ott lakóknak nem kellett sem az uradalmi dézsmát, sem az állami, sem a községi adókat megfizetni.
Ezen méltatlankodik a fiskális:
"az urbariális rendszabások szerint minden jobbágynak az Helységben kell házának lenni, azért is az ollyas barlangok ... (minthogy ezen nevezettel méltán érdekeltethetnének) nem más tzélra valók, hanem hogy Lakossai ... az Helységűl való távul léte miatt mind az uradalmi, mind az köz szolgálatok elől magokat könnyebben el húzhassák, ellenben rossz emberek lappongtatását eszközlik..."

A szállásépület barlanghoz való hasonlítása valószínűleg korántsem túlzás.

Az alábbi levél egy földecske megszerzéséért indított per melléklete, az uradalmi fiskális szerint hamisítvány. Szóval ettől sem riadtak vissza.

"Jó napot Kedves szülöttföldem fiai, kedves Eskütt uraimék, kiket talán soha sem fogok látni!
Nékem az atyám fiai (amint a Weszprémi Vicarius Úr nékem megírta) levelet írtak, de a levél Szent Grót nevű mezővárosba július 20-án elégett. Mi volt a levélben, én nem tudhatom, írtam a vicarius generálisnak, azt felelte, hogy az Atyámfiai az Atyámtúl maradott jusson veszekednek, tudom egyéb nem lehet, hanem azon tsekelly szöllő, ha úgy vagyon én a magam részét egésszen a Dombi János feleségének a Panni nénémnek engettem már régen és most is engedem. ... Ezen szándékomat velek közleni ne terheltessenek kegyelmetek.
Azért engedem pedig a magam részét, a melly a szöllőkbűl jutna nékem a Panni nénémnek, mert mind Atyám Anyámat utolsó szükségekben gyámolította.

Ezek után vagyok kegyelmeteknek Eskütt uraim

Kész szolgájok
Rátoti Pál mp (sk)

Augusztus 25.

P.S. Hozzám ne siessenek az Atyám fiai, mert énnekem is porba esett a Kontzom, azért meg sem írom, hogy hol vagy mi vagyok."

Ez utóbbi levél érdekessége, azon túl, hogy mai szemmel nézve több helyen is kilóg a lóláb, hogy nem az úriszéknek címzi, hanem a falu vezetésének.

Akkor most hogy is van? Mégsem az úriszék volt az elsőfokú bíróság, hanem az "eskütt uraimék", vagyis a település "önkormányzata"?

Jövő héten utána járunk!