11, Az uradalom árnyoldalai - szőlők elvétele

Ez a per, amiről ma beszélgetünk, szintén hosszabb távon fogja meghatározni az algyőiek életét: az algyői szőlők elvételének pere. Algyőn 1786-ban, a gazdasági felmérés idején egy körülbelül 52 holdas szőlőskertben 87 algyői család művel szőlőt. Az gyevi szőlők a Bereknek nevezett területen voltak a Szegedre menő út bal oldalán, a mai Kosárfonó, Csángó, Bácska utca környékén.
A megtermelt szőlő, pontosabban a bor után is dézsmát fizetnek az uraságnak, a maradék bort pedig a helység kocsmájában kimérhetik Szent Mihálytól Szent György napig.
Így nézett ki a kocsma forgalma 1814-ben: A helység kocsmájához 25,5 akó (közel 13 hektoliter) bort vásárolnak. A bort helyi lakosoktól veszik, akóját 12-18 forintért. Az eladók mind algyőiek: Gugolyák István, Törköly János, Bakos Mátyás, Györfi János, Borsos János, Domonkos Ferenc, ifj. Táborosi János, idősebb Lele József, Kis László, Kecskeméti Hámán János.
A bor felvásárlására a község kiad 341 forintot, de a kimérés után 161 forint nyeresége volt rajta. Ebből a nyereségből még az alábbi 51 forint kiadást kellett fedezni:

Kocsmáros bére 5 ft 3 kr.
2 akó 36 icce bor vásárlása: 34 ft. 24 kr.
Egy új bádogtölcsér: 6 ft. 30 kr.
Új kemence építtetése a kocsmába: 3 ft. 20 kr.
A kemence kiégettetéséhez való tőzeg: 1 ft 40 kr.
(Közbevetőleg két dologra hívnám fel a figyelmet: 1. a kocsmáros fél évi bére kevesebb, mint egy bádogtölcsér ára, 2. fűthető volt a kocsma :D)

Így összesen a korcsmáltatás tiszta haszna: 110 forint 30 krajcár. Ezt az összeget akkor tudjuk igazán értékelni, ha összevetjük a falu 1814-es 500 forintnyi helyi adóbevételével.

1815-ben az Opitz Mihály algyői kasznár 5 évre visszamenőleges kimutatást készít az algyői szőlők dézsmabevételéről, és kevésnek találja:
1810-ben 43 akó 32 icce
1811-ben 30 akó 16 icce
1812-ben 12 akó 16 icce
1813-ban nincs
1814-ben 4 akó 48 icce
összesen 90 akó 48 icce

Az uradalmi ügyész az úriszéken azt javasolja, hogy a szőlőföldeket el kell venni a jobbágyoktól, mert így az uradalom mérhetetlen módon károsodik az alacsony bevételek miatt. Hiába érveltek azzal, hogy az 1813-14-es év annyira esős volt, hogy sehol nem termett meg a szőlő, a hegyekben sem, és annyira áradásos, hogy a művelés is ellehetetlenült, elindult a per.
Pedig nem csak lózung volt az algyői szőlősgazdák védekezése: A hűvös, csapadékos nyarakról több feljegyzés készült, így Kecskeméten az 1812-es, 1813-as és 1814-es nyárról. A csapadékos, hűvös nyarak országszerte rossz termést okoztak.

A szőlők perének azért nagy a tétje, mert az uradalom Macskásnál jelöli ki az új szőlőhelyeket, ez pedig 4500 öl (azaz 9 km) távolságra van a falutól. A magyar öl mérete 1,9019 méternek felel meg.

Haladjunk évente:

1815 tavaszán a védő a vármegye szolgabírójával és az uradalom felügyelőjével terepszemlét tart, melyet így foglalnak össze (meghagytam az eredeti helyesírást):

"Alább irtak ezzel valjuk és bizonyíttyuk, hogy mi az Méltóságos All-Gyevi Uraságnak tegnapi napon az Uri szék elejbe az Uradalmi Ügyész Úr által terjesztett abbéli kívánságára, melly szerint az All-Gyevi eddig volt urbarialis szőlő földet, amik öt Esztendei igen tsekély termése miatt mint hasztalant és szőlőnek alkalmatlant más féle használásra forditani és helyette a lakosoknak másutt ugyanannyi földet szőlőnek alkalmatost ki-mutattni szándékozik, ki menvén és helybe mind a régi szőlőt, mind az újnak adandó földet meg-vizsgálván és meg-szemlélvén követközendőket tapasztaltunk:

1, Az régi urbarialis szőlő épen a falu mellett fekszik és fekete fölgye vagyon, a mellybe némelly szőlők ugyan az most múltt télen is be-takarva, egésséges ép tőkékkel bé-ültetve és jól mívelve vagynak, nagyobb része mindazonáltal takaratlan sok gazzal fűvel és kóróval úgy tavalyi kukoritza szárral tellyes és míveletlen, sok parlag is.

2, Az új szőlőnek ki-mutatandó hely az úgy nevezett Matskástói Uradalmi dohánykertészeken fölül éppen a szegedi ott lévő szállások mellett az határ mentibe fekszik és homok földből áll, a mellynek szomszédságába több Szegedi szőlők vagynak, a melly helynek önkényes elfogadását az vélünk ott volt Helység Elöljárói nem annyira annak homokossága miatt tett kérdésünkre ellenzeni kinyilatkoztatták, mint sem azon okból, hogy azon új hely az régi szőlőnél a faluhoz sokkal távulabb az mappa szerint 4500 ölnyire vagyon helyheztetve.

Költ All-Győn 30dik Mártiusba 1815.

Widemann inspector,
Patkó András Tekintetes Nemes Csongrád Vármegye szolgabírája,
Bene Antal all-ügyész,
Szomor József esküdt"

Az algyői elöljárók könyörgő levelet írnak a vármegyének, és kérik, hogy védő ügyészüknek Bene Antalt nevezze ki a vármegye.
A per, mint általában elhúzódik, 1817 januárjában a falu védő ügyvédjének kifogásaira az uradalmi fiskális megismétli az addig mondottakat, hogy az uradalomnak mekkora kára van a szőlők bevételének elmaradása miatt, és hogy több gazda szőlője elhanyagolt, sőt egyenesen parlagon van, majd így fejezi be az indoklását:

"a lakosoknak ajánlott szöllöknek való hely szöllös kertészeknek tökélletessen alkalmatos, sőt mellette a szegedieknek számossabb szöllöjök már volnának is, nem is lehetne a községnek ellene leg kisebb kifogása, mert az, hogy 4500 ölni távulságra, s így egy mértföldnyi távulságra vannak mint tsekélység, tekéntetet tsak azért sem érdemelhet, minthogy ottan szegediek is kik 3 annyi távolságra vannak szöllöket tartanak - víz áradáskor is pedig szinte úgy ha ladikkal is tsak ugyan közelebb az algyöviekhez, kik akkor a helynek alatsony fekvése miatt nemely egyébb földgyeikre is ladikon járni kénteleníttetnének."

Vagyis: az uradalom szerint ha áradáskor földjeikre csak ladikkal tudnak kijutni, és akkor már oly mindegy, hogy 9 kilométerre vagy a szomszédba. :(

Az algyői úriszék itt befejezi a pert, mert a felek nem jutnak egyezségre, és az ügy feljebb megy Csongrád Vármegye úriszéke elé. Itt 1817 június 19-én ismertetik a tényállást, amibe már új elemek is vegyülnek, ezeket kiemelem:
1. Nagyobb szőlőföldet osztanának
2. A jelenlegi szőlőkben található tőkék és fák a jobbágyok tulajdonát képezik, azokat áttelepíthetik az új földbe
3. A fáradozásuk és bevételkiesésük enyhítésére 10 évig mentességet kapnak a bordézsma alól.

A Szegváron tartott megyei Úriszék ezt az ítéletet küldi tovább a magyar helytartótanácshoz jóváhagyásra.
Hogy a jóváhagyás mikor jött meg, arról nincs tudomásunk. Annyi csak a bizonyos, hogy Magyarország második katonai felmérésének térképén, ami 1819-1869 közötti készült már Macskásnál vannak feltüntetve az algyői szőlők.

Az új szőlők megközelítése pedig a manapság Léniának nevezett úton történhetett. Ha a modern kori térképeken jelzett Lénia utat összehasonlítjuk a 200 évvel ezelőtti térképen jelzett úttal, azt találjuk, hogy tökéletesen egyezik.

Biztos, hogy erre jártak?
Bene Antal, Algyő védő ügyésze 1817-ben azzal érvel, hogy ha kinn van a víz, akkor a Macskási szőlőket Szegeden keresztül lehet csak elérni, ami háromszor 4500 öl volna. A per elejéről pedig tudjuk, hogy a vízmentes időkben az út 4500 öl, tehát, kellett legyen egy 4500 öles (9 km-es) használatban lévő út, ami a mai Sándorfalva felé vezet, ez pedig nem igen lehet más, mint amit ma Léniaként emlegetünk, hiszen a hossza is és az irányzéka is megfelelő.

Sok algyőinek volt földje és szállásépülete Szaporhegyen (körülbelül a Lénai két kanyarjánál), ez magyarázhatja az út kialakulását. 1817-ben ezen per szerint már mint megszokott és bevált közlekedési út szerepel.

Bene Antal védőbeszéde eredetiben:

"Ide járul még az is, hogy a Tekintetes Úri Széknek saját tudományára közönségessen tavaszszal és őszel de néha egész Esztendő által is a falu és a kérdésbe lévő szőlőknek új helye köztt olyan sok és nagy árvizek szoktak lenni, hogy az oda menendők egyszer Szegedre és onnan azon új helyre menni köteleztetnek, akkor pedig háromszor 4500 ölnyi távolság is vagyon, mely nagy és melly terhes különbség ez a mostani és az új szőlőhelyek közt, maga a tekintetes Úri Szék böltsen által látni méltóztatik, azért is hivatalossan kéri az alább-írt a kérdéses Urbarialis szőlőket tovább-is maga mivoltába meg-hagyattni."

Hogy mit telepített az uradalom a szőlők helyére, az nem derül ki. Csak tippelem, hogy szántóföldekké lettek a szőlők, mert fekete földjük volt és nem homok, és a Berek egy részét addig is szántónak használták. A napóleoni háborúk alatt a búza ára az egekbe szökött, elképzelhető, hogy ez motiválta az uradalmat a föld megszerzésében.

A terület a nagy árvíz idején még nem volt beépítve. Az árvíz utáni kataszteri térképen is csak a mai Vadvirág utcáig tart a falu felső vége.

Mi lett az algyői borászokkal? A szőlők a húszas évek közepén fordulhattak ismét termőre, ez a helység korcsmájának éves borvásárlási listáiból következtethető ki:

A helység kocsmája számára 1823-ban 14 helyről vesznek bort. Ebből csak 3 algyői vagyis inkább homoki termelő, 7 szegedi, 4 vásárhelyi.

1824-ben 12 termelőtől vásárolnak a helység kocsmája számára. Ebből 3 szegedi (Jó István, Varga Imréné, Váradi Antal), és 9 algyői (Gonda Pál, Tóparti Czirok József, Baranyi Mihály, Czirok Simon, Borsos János, Kis László, Varga Albert, Terhes Antal, Domonkos István).
1832-ben 16 eladó között 2 szegedi, 8 homoki és 6 algyői szerepel.

Ha valakit aggasztott volna a kocsmáros alacsony bérezése: 1828-tól a kimért iccék után jár neki részesedés, így a bére is majdnem megháromszorozódik.