10, Az uradalom árnyoldalai

Azonban ne legyenek kétségeink: Zichy Leopoldina nem merő szívjóságból épített tisztilakokat, aklokat és töltéseket: jövedelmezővé akarta tenni az uradalmat, hogy mielőbb megtérüljön az a 265 218 forint, amit vételárként kifizetett érte.
Mondhatjuk, hogy amint birtokba került és ispánjai, gazdatisztjei, kasznárjai megismertették az uradalmi földek hasznosíthatóságával, el is kezdődött a jobbágyok az urbáriumban megszabott és kiosztott földjeinek - hogy is fogalmazzam - rosszabb minőségűre cserélése, és az urbárium egyéb jobbágyokra kötelező pontjainak újraértelmezése. Ez utóbbira példa az a több évtizedes pör, amit a mindszentiek folytattak az uradalommal, aki a robotot időalapúból teljesítményalapúvá tette.

Hova fordulhattak a jobbágyok, ha az uradalomtól szenvedtek sérelmet?

Akármilyen cinikus megoldásnak is tűnik visszatekintve, jogorvoslatért Tekintetes Úriszékhez kellett fordulniuk, ahol a földesuraság volt az első fokú bíróság.

Mielőtt rátérünk a perekre, ismerkedjünk meg kicsit részletesebben az úriszék intézményével.
A jobbágyok peres ügyei egymás ellen, az adott birtokon elkövetett bűntények, a jobbágyok perei az uradalom ellen a 13. századtól 1848-ig az Úriszék előtt zajlottak. Korszakunkban körülbelül az első fokú bírósági ítéletnek felel meg. Az úriszéket a földesúr, vagy a földesúr nevében valamelyik tisztje (tiszti szék) hívta össze. Az igazságosztás, a földesúr nevében és költségén folyt.
Ha a jobbágyok és az uradalom mentek perre, akkor a jobbágyi panasztól számított 15 napon belül orvosolni kellett a panaszt, ha ez nem történt meg, akkor a vármegye záros határidőt rendelt el az úriszék összehívására. Ilyenkor már több, joghoz értő, független meghívott előtt zajlik a panaszosok kihallgatása. A jobbágyok a vármegyétől kirendelt védőt kaptak. Ha a jobbágyok felfogadtak egy másik védőt, a kirendelt védő akkor is jelen volt a tárgyaláson. Az algyői bírói számadásokból az derül ki, hogy Algyőn általában decemberben, januárban és júliusban tartottak úriszéket.

Az úriszék működése egy korabeli jogi kézikönyvből (Magyar hazai polgári magános törvényből írt tanítások ... Első könyv, Pest, 1822):

"A jobbágynak akár minemű urbarialis (a földes úr és a jobbágyok között fennálló jussoknak és kötelességeknek sinórmértékje vagy normája) panasza légyen, azt akármellyik nap, Földes Urának vagy annak Tisztségének, mint első esedezésű Törvényszékének, mellyet elmellőzni nem lehet, bé jelentheti, ha ottan panaszának semmi sikere nem lenne, a Fő vagy Al-Ispánnak, vagy a Járásbeli Szolga Bírónak adja be.

A Fő vagy Vice Ispán vévén azon panaszt tüstént nyomozást tartozik rendelni, ha egyenesen a Szolga Bírónak jelentette bé, ... hivatalból nyomozást kezd, és mind a két részt kihallgatván, az ellenkezés tárgyát és villongás dolgát az egyenesség és igasság szerint barátságosan elintézni igyekszik. melly végbe nem mehetvén

1, az uradalmat meginti, hogy minél elébb Úriszéket tartson

2, Vármegye gyűlésére ... a nyomozás sorát béadja ... hogy a Földes Úr Úri szék tartására hathatósabban sürgetődjön ... a Vármegye a pört a maga Urbarialis Székén vizsgálja meg, és a minek minden esetben helye van, a jobbágynak fiskálisi védelmet ad..."

Az első ránk maradt uradalom kontra Algyő per 1805-ben kezdődött. Tárgya a Szomolyában lévő urbáriális (a Mária Terézia-féle úrbéri rendeletben meghatározott) kaszálók elvétele és helyette rosszabb minőségű kaszáló kiosztása.
A község nehéz helyzetben volt, de nem hagyta magát. Körülbelül egy évtizedig tartó pereskedést folytatott az uradalommal, ügyvédet fogadott, felülvizsgálatért könyörgött a vármegyének, tanúkat hajtott föl, földmérőt fizetett stb.
Az uradalom látszólag engedett a falu követelésének, és a Dihenyésen (ezt a területnevet nem tudtam jobban kiolvasni, talán a Dienesnek tájnyelvi változata, de nem találtam hozzá semmilyen anyagot, hogy merre lehet) kijelölt új kaszáló helyett visszaengedte a jobbágyokat Szomolyába, de csak egy évre.

Majd ismét kizárta őket a jobb kaszálóról, de mielőtt az ügyvéd és a vármegye felszólítására visszaengedte őket, lekaszáltatott előlük 45 szekérnyi füvet. Ezt a vármegye visszaadni rendelte.

Következőleg az uradalom marhacsordáját terelték rá legelni és csak azután adták át kaszálásra.

Az is megtörtént, hogy az uradalom elszántatott 30 lánc (30 hold) földet a kaszálóból egy fenyőgerendára hivatkozva. Találtak ugyanis a Tisza parton a Picsó foknál leverve egy fenyőgerendát, amiről az uradalom azt állította, hogy egy régi határjelölő a kaszáló és a nyomás (szántóföld) között. (A Mária Terézia féle úrbéri rendeletből tudjuk, hogy nem karókkal, hanem árkolással, árokszántással jelölték a földterületek határát.)

Erre Algyő tanúkat hozat Vásárhelyről, Tápéról, Szegedről akik elég öregek, hogy emlékezzenek a régi dolgokra, laktak Algyőn, vagy járatosak voltak a Tisza parton. (Hajósok, halászok, pásztorok, akik a Picsó-fokhoz terelték itatni a nyájat, uradalmi huszárok, mint például az egykor algyői, a per idején már szegeden élő Süli István.) A tanúk egyöntetű vallomása szerint a határ nem a Picsó foknál kezdődött, a fenyőgerendákat a földmérők ásták le jelölőnek a Tisza felmérésekor. Az ügyvéd figyelmezteti az uradalmat, hogy ezelőtt 7 évvel ezt a kört már lefutották egyszer... 1812-ben járunk éppen.

A kirendelt vármegyei tisztek jelentésükben ezt írják: "Egyéberánt a fűnek minéműségére nézve jelenthetjük: komócsinos, fodor sásos, kákás, aczatos, csetkényes, gyékényes, lenge nádas valamint szokott a víz futotta rét termeni."

És ez a jobb minőségű kaszáló!

Ebben a perben Algyő kirendelt védője, az az algyői születésű nemes Bene Antal, aki később, 1824-es haláláig Csongrád vármegye főjegyzője volt.

A per végkimenetéről még nem találtam adatot.